Thomas Annan (1829–1887) skót fényképész a glasgow-i slumról 1868-1871 között készült fényképeivel vonult be szociofotózás történetébe, illetve az ezekből kiadott Old Closes and Streets of Glasgow című albummal. A glasgow-i slum a korabeli Anglia nyomornegyedei közül az egyik legnagyobb. A 17. században épült bérházak korszerűtlenek, agyonzsúfoltak, hiányzik a csatornázás, a városrész a fertőző betegségek (mindenekelőtt a kolera) melegágya. Ennek a gócpontnak a felszámolását veszi fejébe a város vezetősége, az egészségtelen életkörülmények mellett részben azért is, mert nagyszabású városfejlesztési beruházásokra is készülnek: külvárosok építésére, amelyeket a központtal új vonatjáratok kötnek össze. A beérkező vonatok számára új állomásokat kellett kialakítani, amihez központi területek voltak szükségesek.A Glasgowi Városi Fejlesztési Tröszt a lebontásra ítélt slum megörökítésével bízza meg Annant, aki ekkor már épületek fotózására szakosodott, ismert fényképész. Annan feladata tehát egy eltűnésre ítélt városrész megörökítése, elsősorban építészeti szemponból – a bontást elrendelő városvezetőség így próbálta leróni kegyeletét a megsemmisítésre ítélt építészeti örökséggel szemben. A legtöbb kép a Saltmarket nevű városrészben készült, azon belül Annan zsákutca-szerű sikátorokat és ezekből nyíló zárt, belső tereket fényképezett (ezeket nevezik close-oknak). A sötét sikátorokról és belső terekről készölt felvételeken gyakran megjelennek a lakók is, felfedve siralmas nyomorukat. Az Old Closes and Streets of Glasgow e mellékszereplők által vált a szociofotográfia részévé.
Bár a slum lakói megjelennek a képeken, úgy tűnik, hogy Annan óvatosan elkerülte a nyomor extrém nyomainak megörökítését, pl. a legfőbb gondot jelentő és a slumok képét domináló szarkupacokét. Nehéz megmondani ennek az okát, miután nem tudjuk, hogy milyen utasításokat kapott a megrendelőtől – lehet, hogy ezek kérték rá, de az is lehet, hogy a fényképet mint médiumot nem tartotta a valóság e prózai elemeinek megörökítésére alkalmasnak. A slumra jellemző életkörülményekre azonban így is számos részlet utal, visszatérő elem például a sikátorokban a földön fénylő, le nem folyó csatornalé, a magasban száradni kiakasztott ruhák, vagy a lakásokon kívül, a falakon lógó mosdók.
A képek egyébként nem arattak közönségsikert, többek között a minőségi sokszorosítás nehézsége és költségessége miatt. Az elkészült fényképek megvásárlását inkább csak a közintézmények engedhették meg maguknak, így ezek könytárakba és civil intézményekbe kerültek. Ez is az oka annak, hogy kevéssé válnak ismertté, legalábbis a Dickens-i leírásokhoz képest elhanyagolható hatást gyakoroltak a kortársakra. Végül 1900-ban jelenik meg belőlük nagyobb példányszámban egy válogatás, Annan halála után, fiának gondozásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése