Kolozsvár foltos színfoltja – Ószer

Szalai Luca

Ha Kolozsvár társadalmilag érdekes színhelyeiről gondolkodunk, számtalan kutatandó terület jut eszünkbe; a piacoktól a boltokon és kávézókon át az egyetemisták, az idősek vagy a kisgyerekesek által előnyben részesített terek mind-mind érdekes helyszínek, nem beszélve a kulturális sokszínűség adta információs kavalkádról. 

A kolozsvári Ószer a szociológiai szempontból a város legérdekesebb helyszínei közé tartozik. Minden korosztály és társadalmi réteg képviselteti magát a piacon, de nem ritka ma már, hogy a város lakosain kívül turisták látogatják meg a helyszínt, amiről a nem csak a turisztikai könyvekben listázott látnivalók iránt érdeklődők azt hallják ismerősöktől és önjelölt idegenvezetőktől: „Az Ószert muszáj megnézned! Érkezz korán, különben nem lehet moccanni, és tartsd nyitva a szemed, kihagyhatatlan élmény!”

A mi kis csoportunk hasonló buzdítások után indult el 2014 februárjában Kolozsvár külvárosába, hogy megtapasztalja az „Ószer-élményt”. Hiába érkeztünk korán, parkolóhelyet már csak nagyon nehezen sikerült találni, és még be sem értünk a piac valódi, kerítéssel és kapuval elhatárolt, kővel szórt helyszínére, már azonnal egy pezsgő és hívogató közegben találtuk magunkat (egy külön kutatást lehetne folytatni ezen a területen is). Aki bent nem kapott helyet, vagy éppen nem akarta megfizetni az árusítás jogát (3 lej), az az utcán, különféle ülőalkalmatosságokon vagy a kerítés tövében ülve árulta portékáját. Sokan a lakóházak udvarát nyitották meg a kíváncsiskodók előtt – apuka, anyuka, gyermek vagy a nagyszülők kínáltak zöldséget, gyümölcsöt, háziállatokat, bútort, savanyúságot, használt videojátékokat, harminc éves VHS aerobik kazettákat, ruhaneműt és cipőt, valamint az elmaradhatatlan „kincseket a padlásról”. Ezt a bőséget az Ószer kapujánál 1 lejes belépődíjat kifizető látogató hatványozottan élheti meg. 

Tulajdonképpen látogatásunk óta emlékeimben a cipők tonnányi halma él az Ószerről, ahol – egymás között versenyt rendezve a cipők párjainak megkeresésére – arra jutottunk, hogy egy cipőnek sincs a kupacban párja, itt csak féllábúk vagy olyanok tudnak vásárolni, akiknél a másik pár fellelhető. Ugyanez a kupacolás volt jellemző a használt civil és katonai ruhákra és surranókra is. Kedvére válogathatott bárki, az eladók legfeljebb akkor zavarták meg a szemlélődést, amikor a portékát visszatéve a helyére továbbállt volna az ember – a semmiből előbukkanva, hangosan hadarva az adott árucikk jellemzőit próbáltak minket meggyőzni annak létfontosságáról és kiváló minőségéről, a kedvező és szemmel látható ár-érték arányról („Hát nem látod?!”).

Ószer lévén elvárható, hogy a fent említett portékákon kívül valódi (vagy annak mondott) régiségeket is szemügyre vehessen és adott esetben vásárolhasson is az ember. Az ilyen standok körül szemlélődnek leginkább a külső alapján magasabb társadalmi rétegbe sorolható emberek, és nem egy közülük gyakorlott „műkincsvadásznak” tűnik – rákérdez az adott tárgy pontos eredetére, készítési módjára, anyagára, alkudozik, méltatlankodik, ismét alkudozik, majd – megfigyeléseink szerint – eláll a vásárlástól. Ez szemmel láthatóan nem aggasztja az eladókat, túl sokat nem hajlandóak engedni az árból. Festmények, kandallóhoz való díszeszközök, dísztányérok, étkészletek, csillárok, kisebb és nagyobb méretű szobrok, finom, de legtöbbször teljesen ízléstelen műtárgyak cserélhetnek itt gazdát, ha a felek meg tudnak állapodni az árban.

Az Ószer valóban ószeres része mellett (teherautóról!) nagyobb háztartási gépeket is lehet vásárolni. Csoportunk egyik tagja egy szemmel láthatóan rossz állapotban lévő kazettás rádiókészülék 50 lejes árát próbálta lealkudni, miután konnektor híján a büfésátorhoz ment el kipróbálni azt, de az eladó 2 lejnél többet nem engedett volna, sőt, még dühösen visszaszólt, mikor távozni készültünk a standjától.

Megtelve a látottakkal, körutunk végéhez érve az Ószer bejárata melletti étkező bódék egyikében reggeliztünk. Kávé és mics mellett próbáltuk összegezni a látottakat, de nincs ezekből az a mennyiség, ami a sok-sok élmény maradéktalan kielemzéséhez elegendő volna. Abban mindenesetre megegyeztünk, hogy az Ószerre vissza kell még látogatnunk, hiszen annak sok-sok foltjából Kolozsvárnak egy rendkívül színes forgataga, egy igazi színfoltja rajzolódik ki.