Vizuális szociológia

A vizuális szociológia a társadalmi élet vizuális dimenzióival foglalkozik. Magába foglalja (legalábbis elméletileg) a társadalmi élettel kapcsolatos vizuális jellegű anyagok összes létező formájának vizsgálatát.

A gyakorlatban legalább három különböző értelmezése létezik:

1. Adatgyűjtés kamerák vagy egyéb vizuális felvevőeszközök segítségével

Ebben az értelemben a kamera egy diktafonnal hasonlatos. A videokamerák így kiváló adatgyűjtő eszközökké válnak, társadalmi kísérletek, csoport-interakciók, etnográfiák, résztvevő-megfigyelő és hasonló kutató tevékenységek esetében. A diktafon pl. olyan elemeket is felvesz egy kutatás során, amelyek a legalaposabb kutató jegyzetei közt sem szerepelnek, hangszín, levegővétel, beszédritmus, artikuláció, stb. Ezek olyan részletek, amelyek egy interjú átírásakor elvesznek és az értelmezésben félreérthetővé tehetik a tartalmat, hiszen az írott szó önmagában, egyes esetekben, kevés lehet. Egy új információcsatorna megnyitása – az auditív mellett a vizuálisé – olyan új értelmezési dimenziókat tár fel melyek segítik és lehetővé teszik a mélyebb megértést. Pl. felemelt szemöldök, kézmozdulatok, szemek pillantása teljesen új kontextusba helyezhetik az elmondottakat, iróniára, szarkazmusra, ellentmondásra, stb. világíthatnak rá.

A vizuális felvétel ugyanakkor lehetővé teszi az adatok sajátos kezelését. Természettudósok régóta alkalmazzák ezt a módszert, hisz ennek segítségével gyorsítani, lassítani, ismételni, megállítani, ráközelíteni lehet olyan dolgokra melyek lényegesek és fontosak. Hasonlóképpen a társadalomtudományok esetében is, a vizuális felvétellel kiragadhatunk olyan jelenségeket a társadalmi környezetből, melyek sajátos vagy ritka élethelyzetekben jönnek létre és így ezek közvetlen megfigyelése és megértése nehézkes vagy lehetetlen. Felvétel segítségével viszont ezek tárolhatóak és újra elemezhetőek. De ami az egyik legfontosabb, hogy ezek segítségével a szociológusok összehasonlító elemzést végezhetnek, értelmet adva így bizonyos jelenségeknek, hiszen így jól látható különbségek, hasonlóságok, eltérések merülhetnek fel. Ezenkívül a kutatók oda is helyezhetnek felvevőeszközöket ahová különböző okok miatt nem ajánlatos a kutató személyes jelenléte: pl. veszélyes környezetben, vagy ahol nemkívánatos személyként tekintenek rá, vagy egyszerűen csak ki akarják zárni a "megfigyelő" hatását adott környezetből, pl. ha iskolában a gyerekek viselkedését tanulmányozzák.

Az adatgyűjtés egy másik sajátos módja a fotó-stimulációs módszer. Egy olyan módszertani eszközről van szó ahol a kutató fotó vagy videóanyag segítségével próbál az alanyokból valamilyen specifikus jellegű információt felszínre juttatni. Ezek az vizuális anyagok lehetnek az alany tulajdonában, családi fotók vagy videók esetében, de archívumokból, újságokból, Tv-ből vagy bárhonnan származhatnak amennyiben a célt szolgálják. A módszer jellemzője, hogy az alanyt ezzel egy időben ugyancsak rögzítik fotó- vagy filmanyagra, miközben reagál az előtte bemutatott/megmutatott vizuális anyagra. Ebben az értelemben tehát a vizuális szociológia lényege az adatgyűjtés és elemzés.

2. Kultúrák által termelt vizuális adatok tanulmányozása

A vizuális szociológia arra is törekszik, hogy olyan vizuális adatokat tanulmányozzon melyek részei az egyes kultúráknak. Művészet, fotográfia, film, videó, betűtípusok, reklámok, számítógépes ikonok, tájak, építészeti stílusok, gépek, divat, smink, hajstílus, arckifejezések, tetoválások, stb. mind részei annak a komplex vizuális kommunikációs rendszernek mely összeköti a társdalom tagjait és melyeken keresztül sajátos kommunikáció zajlik. Ezeknek a vizuális elemeknek a használata és értelmezése egy bizonyos szimbolikus kódrendszeren keresztül történik mely sajátos az adott társadalmi csoportra nézve és melyek ugyanakkor kontextustól függően többféleképpen értelmezhetőek. Elemezhetőek irodalmi kritika szempontjából, de akár tartalomelemzés, szemiotika, dekonstruktivizmus vagy épp néprajzi elemzésen keresztül is.

A vizuális szociológusok ezeket az elemeket felsorakoztathatják, embereket kérdezhetnek meg vagy tanulmányozhatják használatukat az egyes társadalmi kontextusokban melyekben kitermelődnek és fogyasztódnak. Így tehát a vizuális szociológia egy új értelmet nyer mint a társadalom vizuális termékeinek az elemzése - azok előfordulása, jelentése, stb.    

3. Kommunikáció a szavakon túl, képekkel és vizuális médián keresztül

Egy harmadik dimenziója a vizuális szociológiának a vizuális média használata szociológiai jellegű tartalmak közlésére szak- ill. közhallgatóság számára és magának a vizuális médiának a használata szociológiai kutatásokban.

Ebben a kontextusban a vizuális szociológia Edward Tufte munkásságára alapszik, pontosabban az "Envisioning Information" és a "The Visual Display of Quantitative Information" könyveire melyek a kvantitatív információközlést tárgyalják. Robert Flaherty, Konrad Lorenz, Margaret Mead, Gregory Bateson és Frederick Wiseman munkásságában tetten érhető a vizuális szociológia bemutató/dokumentarista jellege. A szakág ugyanakkor folyamatosan új kihívásokkal néz szembe mint pl. az adat alapú számítógépes grafikák melyek a társadalmi hálózat, tőke akkumuláció, munkaerő-áramlás, gyakorlat, elmélet, stb. közti viszonyokat vizsgálnak és egyre inkább teret hódítanak.

Forrás: http://www.visualsociology.org.uk/
Fordította: Burista Lóránd